Mit csinálok másképp ingatlanosként?

Az elmúlt időszakban több posztban is írtam arról,
hogyan dolgozom,
és miben térek el attól, amit sokan ma "szokásnak" gondolnak az ingatlanszakmában.

Ez a bejegyzés egy összefoglalás.
Nem ítélet, nem verseny, nem igazságosztás.
Egyszerűen annak a leírása, hogyan tudok én tisztán, hosszú távon és önazonosan dolgozni ebben a szakmában.

 Nem "okosban" dolgozom – és nem a vevő fizeti a jutalékomat

Számomra alapelv, hogy
a jutalék nem meglepetés, nem kiskapu és nem utólagos feltétel.

A vevő és az eladó is pontosan tudja: kinek dolgozom, miért, és milyen feltételekkel.

Ez nem csak jogi kérdés, hanem bizalmi alap.
A "minket a vevő fizet" típusú mondatok sokszor inkább elbizonytalanítanak, mint tisztáznak

  – és hosszú távon pont azokat a sztereotípiákat erősítik, amiket állítólag meg akarnak dönteni.

 Mondok nemet – még akkor is, ha üzlet lehetne belőle

Nem minden ügylet/ügyfél való nekem.
És nem minden megbízás fér bele szakmailag vagy emberileg.

Mondok nemet, ha:

irreális elvárásokkal indulunk,

nincs együttműködés,

a döntések nem átláthatók,

vagy a folyamat inkább feszültséget termel, mint megoldást.

Ez nem gyengeség.
Ez szakmai határhúzás.

 Csapatban dolgozom – nem egyedül "hősködöm"

Tudatosan dolgozom együtt ügyvéddel, hitelszakértővel, és más, megbízható szakemberekkel.

Nem azért, mert "nem tudnám egyedül",
hanem mert egy jó ingatlanügylet nem magányos sport.

A cél nem az, hogy én legyek a legokosabb a szobában,
hanem az, hogy az ügyfél biztonságban legyen a teljes folyamat alatt.

Nem ígérek irreális árat csak a megbízásért

Nem mondok magasabb árat csak azért, hogy megkapjam a megbízást.

Hiszek abban, hogy: az ár nem vágykérdés, 

a piac nem CSAK érzelem vezérelt, 

és a későbbi csalódások sokszor már az első beszélgetésnél